A válóper kimondása után megszületett második kisfiam.
Senki sem érdekelt, elfelejtettem minden nehézséget, minden szenvedést csak simán és egyszerűen boldog voltam.
Többé már nem akartam mást, csak azt ,hogy gyermekeim boldogok és sikeresek legyenek.
Nem akartam anyagi javakat, nem akarok állandón vásárolni, nem gyűjtögetek. Csak nézem őket és a szemükben látom magam, látom a lényeget…
Ezt akartam elmondani nektek, hogy a gyermekeink tesznek minket boldoggá és tanítanak meg arra, hogyan legyél jó szülő!
A sok érzelem a kisbabával töltött első fél év alatt lecsapódott, voltam mélyponton is, el kellett számolnom önmagammal és a cselekedeteimmel.
Egy dolog biztos, végig a szívemre hallgattam, persze úgy hogy közben az eszemmel átgondoltam, de belül mindig tudjuk mi a jó, csak meg kell hallani! A legnagyobb probléma a mai fiatalsággal, hogy senkire és semmire figyelnek (tisztelet a kivételnek persze) főleg a saját belső hangjukra nem.Azt hiszik az a jó amit láttak a közösségi portálokon, ne adj Isten a tv-ben… pfú egyikkel sem élek.
Az itthon töltött idő alatt rájöttem, hogy szeretek írni. Verseket és meséket (az egyik meg is jelent…) fiaimról írtam egy mesét a verseket pedig általában férjemnek címzem, ezekben tudom neki megköszönni, hogy ráébresztett saját önmagamra!
Hogy mi az amit tanultam ennyi minden után: soha ne add fel az álmaidat, ha kigúnyolnak is tartsd magad az általad választott úthoz(ha azt jónak érzed), van egy felsőbb hatalom ahova fordulhatsz és segíteni fognak(minden este imádkozom), ha fel kell adnod valamit ne sajnáld azért van hogy induljon valami más, mindig tanulj másoktól ill. figyelj másokra és a legfontosabb halld meg saját belső hangodat.
Most keresem az utam munka terén is szeretnék változtatni, szeretnék most már hasznos lenni, bár a kisfiam aki most lesz két éves talán elég hasznos embernek tart a nagy pedig aki ötödik osztályos, azt hiszem sokban számít rám.
folyt.köv.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: